2009. április 6., hétfő

Kati előadásra ma nem jön, de azért ott lesz...

Az előző előadás után egy fekete keretbe foglalt kép várt minket az asztalon. Előtte gyertya, egy festékkel díszített kő, rajta felirat: "elég néked az én kegyelmem".
Olyan fura volt a hangulata: szép volt és rendezett, mégis meglepő, egy szokásos klub-alkalmat ábrázoló, mégis különleges, egy földi pillanatot megörökítő, mégis a transzcendenst idéző. A képen Nagy Kati (ismertebb nevén Schulek-Tóth Ferencné) volt látható, amint Komáromi Jánossal elmélyülten beszélgetett az egyik előadás végén.
Én éppen csak a hangrögzítőt igazgattam - mint minden előadás előtt, izgulva, hogy vajon jó lesz-e a hangfelvétel -, amikor Mária csendben és nyugodtan azzal kezdte a klubestet, hogy Katit elszólították közülünk. Az előadást megelőző szombaton, Franciaországban, családjával töltött síelésen érte a halál. Egy darabig mozdulni sem tudtam, csak a tekintetemet Máriára és a képre emeltem.

"Ő? Hát, az hogy lehet?"

Legutóbb, amikor sok unszolásra, hazavihettem előadás után, megbeszéltük, hogy innentől mindig elvihetem majd, hisz épp dél-Pestre, a Duna másik oldalára megyek. Szabadkozott, hogy nem akar nehézséget okozni nekem ezzel, mire megnyugtattam, hogy dehogy okoz, sőt, örülök, addig is tudunk beszélgetni az autóban. Megígérte, hogy így lesz! Megígérte...

Az előző előadáson Tereza Worowska játékaival mozgatott meg minket. Kati az első vállalkozó önkéntes volt a "Három szó" nevű játékban. A játékban három szót említett magáról, hogy "édesanya", "magyarság és hagyományok", illetve "idegen nyelvek". Ezt úgy értette, hogy elsősorban édesanya, férjével négy gyermek szülei, másodsorban a hagyományt, a magyarságtudatát ápolja, erre nevelik férjével gyermekeiket, emellett szenvedélyes néptáncos, illetve a nyelvek tekintetében tehetségéből adódóan 3 nyelvet beszél, a munkája is ehhez kötődik. Tereza kérdésére, hogy 10 évvel ezelőtt mit tett volna az első három helyre, Kati még a "hitet" tette, aminek a családjuk életébe illesztésén sokat dolgoztak férjével. Arra a játékrészre, hogy mi lenne az a három szó, amit a férje elmondana róla, a "családi fészek biztonságát", vagy a "társat" (a sorrendben nem volt biztos) és talán az "önfeláldozást" említette. Ezeket tartotta fontosnak életében. Azt szerette volna, hogy ez a kép éljen róla az emberekben.

Kati! Kicsit irigyek vagyunk, mert nagyon szép ez a lista. Igazán irigylésre méltó. Furcsa érzés van most bennem, hisz alig pár héttel ezelőtt felsoroltad, hogyan is emlékezzünk Rád. Én azt gondolom megadtad férjednek, gyermekeidnek, családtagjaidnak, nekünk, barátaidnak, ismerőseidnek, mindannyiunknak, ami az önfeláldozásodból ez alatt a rövid 48 év alatt tellett. Még ha nem minden volt mindig tökéletes is, ez így volt jól. Adtál annyit, hogy mi ezzel már tudunk mit kezdeni, tudunk egészebb életet élni. Úgy érzem felelősnek érezted magad értünk, ezért sokat adtál magadból nekünk, most pedig rajtunk a sor, hogy ezzel kezdjünk valamit, éljünk.

Mélységesen átérzem férjed, gyermekeid, szüleid fájdalmát, hisz én magam is veszítettem már el nagyon korán egy közeli rokonomat, unokatestvéremet. Mindannyiuknak most komoly feladatot adtál, hisz innen nekik kell képviselniük tovább mindazt, amiben hittél.

Ott fogunk Melletted állni utolsó földi utadon mindannyian, férjed: Ferenc (Frici), gyermekeid: Balázs, Kinga, Virág, Zsófi, szüleid: István és Gizella, testvéreid és családjuk: Márta és Endre (Bandi), Eszter, Vince, Bianka, Csanád, Örs, Botond, Éva és László, unokatestvéred és családja: Márta és Tibor, Zsuzsi, Zsófi, rokonaid, keresztgyermekeid, barátaid és munkatársaid. Kezünkben az a virág lesz, amit annyira szerettél: egy-egy szál sárga rózsa.

Innentől majd kénytelen leszek fenntartani Neked egy helyet az autóban hazafelé és egy pár szóban egyedül megbeszélni Veled, hogy milyen jó is volt az aktuális előadás. Kénytelen leszek, hisz megígérted... eljössz..., én pedig örömmel teszek ennek eleget. Nehéz lesz felismerni a valóságot, hogy testben már nem leszel ott. Hiányozni fognak szavaid. De emlékezni mindig tudunk, fogunk Rád.

Nem nagyon látom a betűket, olyan homályosak lettek...

Köszönjük Kati, hogy ismerhettünk.

Kati hamvait utolsó földi útjára kísérjük 2009. április 9-én, Nagycsütörtökön negyed 3-kor a Farkasréti temető alsó, Makovecz ravatalozójából.
Lelki üdvéért az engesztelő szentmiseáldozatot a Nagyboldogasszony (Mátyás) templomban mutatjuk be az előző napon, 2009. április 8-án, fél 5-kor.

1 megjegyzés:

  1. Nagyon szép és mély megemlékezés!
    Köszönjük!

    Szeretettel búcsúzunk Tőled Kati és emléked örökké szívünkben él!

    M.Kata+Árpi

    VálaszTörlés